Merevedéssel a petesejt felemelkedik. A Nő Felemelkedése és Tündöklése - Szendi Gábor by Lelek Tisztitas - Issuu
De amikor apácák és szerzetesek várható élettartamát hasonlítot ták össze, kiderült, hogy a férfiak még ilyen nyugodt, kihívásoktól mentes élet- körülmények közt is átlagosan négy évvel korábban halnak meg Bereczkei, Amerikai statisztikák szerint minden 12 házasságból 1 l-ben a nő túléli férjét.
Szóval a tények arra mutatnak, hogy a férfilét természetéhez tartozik a gyorsabb elhasználódás. A különbséget talán az is magyarázza, hogy a férfi a megtermékenyítés után akár meg is halhat, de az utód csak akkor születik meg és növekszik fel, ha a nő a megtermékenyülés pillanatától még évekig él.
Rekviem a férfiért A férfi végzete tehát, hogy szaporodástechnikai okokból van rá szükség, s a nő lebutított változataként került legyártásra. Beépített ösztöne révén mindenre képes a nőért, csak hogy szaporodhasson. Rabol, öl, harcol, vadászik, kockára teszi az életét.

Valójában tesztelve van, alkalmas-e utódok létrehozására. Az egész tulajdonképpen egy színjáték, melyben a férfi főhősnek hiheti magát, de a darabot a nő írja. Nem azt mondták mindig, hogy télen minden elszárad?! Ké sőbb olvastam Merevedéssel a petesejt felemelkedik Kuhnnak a tudományos forradalmakról írott köny vét Kuhn, és akkor összeállt bennem a kép. Gyerekkoromban imád tam híres tudósok életét olvasni, és Kuhn könyvének elolvasásáig azt hit tem, a tudomány az igazságról szól.
Persze már fűügyben is csírát eresztett bennem a kétely, de a tudományos paradigmaváltásért folytatott harcról ol vasván megvilágosodott elmém: a tudomány egy megélhetési forma, és a tudósok csatája olyan, mint az indiánoké, nem az igazságért, hanem egy más skalpjáért küzdenek. A múltban persze mindig győzött az igazság, mi is lenne a fejlődéssel? Mindig akkor győzött azonban, írja Kuhn, amikor már kihaltak a maradi nézet képviselői.
Mert a jelen tudósát nem az igaz ság, hanem tekintélye és megélhetése érdekli. Az a tizennégy év, amit le húztam egy tudományos intézetben, mélységesen meggyőzött erről. Min den kor tudománya azokat merevedéssel a petesejt felemelkedik, akik beállnak a kórusba.

Mindezt csak azért bocsátom előre, mert nem mindenki született arra, hogy grill csirkeként hagyja el e világot, mint Giordano Bruno. Vannak, akik csen- des öregségben, végelgyengülésben szeretnének kimúlni. Közéjük tarto zott Sir Thomas Hardy zoológus professzor is. Hardyban szörnyű gyanú támadt, amit aztán har minc éven át titokban tartott, félve a tudományos eretnekség vádjától. Már ré gen tagja volt a Royal Societynek, és ben lovaggá is ütötték, mikor vég re elő mert hozakodni egy búvárklub zártkörű rendezvényén azzal az ban fogant gondolatával, hogy az ember fejlődésében volt egy vízimajomkor szak.
Hú, de meg is bánta már másnap az előadását, mert egy kandi újságíró miatt médiaszenzáció lett belő le. Hardy előremenekült, kénytelen volt gondolatait szabadkozva kifejteni a New Scientist hasábjain ban Hardy, A cikket tudományos körökben döbbent csend fogadta.
A megélhetési tudósok összenéztek. Szeretett volna hosszú, békés életet.
Mi váltja ki?
Maradt hát az uralkodó nézet, erekciót emelni, mint az ember története úgy kezdődött, hogy a megritkuló erdejű, szavannásodó Afrikában az emberszabásúak lehup pantak a földre az odalent rájuk várakozó, szájukat nyalogató ragadozók közé, hogy átcsámpázzanak a következő facsoportig.
Mondjuk egy kérdés kapásból adódik: ki maradt a fán? Lázas kutatómunkába kezdett, s már ben megjelent A nő eredete című könyve, melyet sorra követett több, a vízimajom-elméletet ismertető műve. Legutóbbi, A vízimajom-hi potézis ben jelent meg Morgan, Az elméletnek azóta sok hí ve lett, de az idegenkedés az elmélettel szemben nem szűnt meg.
Ahogy Csányi Vilmos, titkos vízimajomhívő, polihisztor etológusunk írta, a leg főbb probléma az elmélettel az, hogy egy lelkes amatőr a szószólója Csá nyi, Víz- és szeximádat A szálak felgöngyölítését kezdjük egyszerű megközelítéssel. A majmok álta lában utálják a vizet, a csimpánzok például hisztirohamot kapnak, ha netán vízbe esnek. Hogy lehet, hogy a majomtól származó ember viszont rajong a vízért, s minden nagyobb kultúra a víz mellett született?
Mi az a befagyott váll szindróma?
A magyarázatot csa ládfánk tüzetesebb szemügyre vétele adja. Valójában a csimpánzok körülbelül millió évvel ezelőtt két ágra szakadtak, a nyugati vízgyűlölő csimpánzok ra és a keleti vízimádó bonobókra. A bonobók majomhoz méltatlanul sokat lu bickolnak és hűsölnek a vízben, akárcsak az ember.
Talán mondanom sem kell ezek után, hogy közvetlen elődünk a bonobó csimpánz. A vízimajom-hipoté zis máris kevésbé tűnik fantazmagóriának.

A bonobók szexuális sajátossága ikban is nagyon hasonlítanak az emberhez, viszont ugyancsak elütnek csim pánz rokonaiktól. A bonobók, akár az ember, szinte folyamatosan vevők a szexre, és a szexuális aktust - a majmok közt egyedülálló módon - szemtől szembeni formációban szokták előadni. Igen érdekes, hogy bonobóéknál szo ros kötelék alakul ki nemcsak az anya és gyerek közt e kötelék felnőtt korra is megmarad!
A hiányzó kétmillió évet fosszilis hé zagnak nevezzük, lelet alig van, mert elmosta a tenger Morgan, Indul junk ki abból, hogy ha a csimpánz ősből fejlődött ki a csimpánz is meg a bo merevedéssel a petesejt felemelkedik csimpánz is, majd őbelőle az ember, akkor ez nem úgy történt, hogy né melyik csimpánz ős úgy döntött, ő nem kísérletezik, hanem marad csimpánz, más ősök meg lemásztak a fáról, hogy kipróbálják az emberré válás rögös út ját, hanem megjelent valami környezeti kényszerítő - mondhatni emberformá ló - hatás.
Coppens is azt állítja, miként a vízimajom-elmélet hívei, hogy a víz döntő szerepet játszott az ember kialakulásában.
Maradva a régészetnél, nem elhanyagolható érv, hogy az utóbbi 4 millió évből származó ősemberleletek gyakorlatilag mind a Nagy Hasadék-völgyből származ nak. A ben a fosszilis hézagba illő 5,8 millió évesre taksált lelet ugyan csak a Nagy Hasadék-völgyhöz tartozó Etiópiából került elő. Szóval, akárhogy is nézzük, a paradicsom a Nagy Hasadék-völgy, nem pedig a szavanna.
De hogy radikális és anarchoevolucionista nyelven is megfogalmazzam: a szavanna-hipotézisnek, miszerint majom ősünk - a ragadozók legnagyobb örömére - kalandvágyó mód leszökkent a biztonságos fáról, hogy megtanul jon két lábon járni, befellegzett. Ha ugyanis a felegyenesedés egy erdővel bo rított vidéken történt, a két lábon járásra nem magyarázat, hogy messze van a másik fa.
Szembeötlő ellentmondások A szavanna-hipotézis Raymond Darttal startolt, mikor a fiatal kutató ben Dél-Afrika szavannás vidékén megtalálta a taungi gyermeknek nevezett emberelőd-maradványt.

Az elmélettel csak egy baj van: teljes abszurdum minden állítása. Kezdjük ott, hogy Dart még nem tudta, hogy ami ma Dél-Afrikában sza vanna, az korábban a Nagy Hasadék-völgy vizes vidéke volt. Ha tudta volna, ma nem volna szavanna-hipotézis. De közelítsük meg a kérdést az ember műszaki leírása alapján, s vessük össze a szavannára tervezett élőlényekével. Az ember egyik szembeötlő voná sa a szőrtelensége.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Mire is jó ez? A szavanna-hipotézis szerint arra, hogy tud junk izzadni. Na, ez csuda jó ötletnek hangzik egy vízszegény vidéken! De va jon akkor a többi szavannái állatot miért borítja vastag bunda?
Ők még csöke vényesek, fejlődésben megrekedtek? Az ember szembeötlően nem illik ebbe a társaságba, viszont nagyon hasonlatos a vízi élethez alkalmazkodott szőrtelen emlősökhöz delfin, bálna. Ha valaki most a csupasz elefánttal hozakodik elő, jó ha tudja, hogy korábban ő is vízi emlős volt! De ha már itt tartunk, az ele- fánt időközben szavannái állampolgár lett, alkalmazkodott az itteni életkörül ményekhez, és ezért testét több centi vastag bőr védi. Ezzel szemben a szavan nái őslakosnak titulált embernek igencsak vékony, sérülékeny bőre van.
Bőr szempontjából az ember alkalmatlan a szavannái életre. A maradék emberi szőrzetet vizsgálva még egy dolog feltűnhet: testszőrzetünk áramvonalasan nő rajtunk, mintha a csökkent vízellenállást szolgálná ez is, míg a majmoknál ilyen mintázatnak nyoma sincs.
S miért maradt dús haj a fejünkön? Az egyet len értelmes válasz erre az, hogy a vízben úszó embernek a feje lóg ki, ezt kell védeni a tűző nappal szemben.

Vízgazdálkodásban is igen gyengék vagyunk. A szavannái állatok jól bír ják a vízhiányt, víztartalmuk 20 százalékának elvesztését is jól viselik, míg az embernél 10 százalékos vízveszteség is halálos lehet.
Ezt a szavannán könnyű elérni, itt az emberek napi liter vizet izzadnak ki! A különbség oka rész ben a bunda elvesztése.

A szavannaelmélet ostobaságainak ez a gyöngyszeme. Az összes szavannái állat hülyébb nálunk, mert fő a bundájában, ugye? Az emberi test ráadásul nem hány perc lehet egy erekcióban a vízvisszatartásra, és az emberi vizelet a szavannái állatokéhoz képest nagyon híg. Most mindegy is, mit jelent az a mOsm, az látszik, hogy az ember a vizeletével is vizet pazarol. Ez volna az alkalmazkodás a szavannái élethez?
A felső fogsor az áll közötti csont és az állcsont fogmedreiben, az alsó fogsor az állkapocs fogmedreiben helyezkedik el. Sokan - még a kinológiai szakkönyvek is! Megjelenésük ideje és élettartamuk szerint megkülönböztetünk tej- és maradó fogakat. A tejfogak fiatal korban 4 hónapos korig kisebb számban találhatók. Igen gyorsan kopnak, gyökerük felszívódik, a megmaradt részt a valódi fog kinyomja.
Az ember bőre alatt olyan hájréteg van, amilyet szavannái állatoknál nem talál unk, viszont nélkülözhetetlen kellék ez a vízi élethez alkalmazkodott állatoknál, mivel a hájréteg hőszabályozó funkciót lát el. Normál testhőmérsékletünk a tengeri emlősöknek felel meg! A sza vannái állatoknál a testhőmérséklet °C fokot is változik, követve a nappali és éjszakai hőmérséklet-ingadozást. Az emberi test normál hőmérséklet-változása 1 °C fok, vagyis az alacsony ingadozást mutató tengeri emlősökével rokon.
Hogy ma a szavannákon is élnek emberek, az nem arról szól, milyen jó ne kik, hanem arról, mi mindent kibírunk.
Ilyen alapon lehetne az emberi evolúci ónak egy jégmezőelmélete is, hiszen az Északi-sarkon is élnek emberek.
The só must go onl A félig vízi, félig szárazföldi életmód mellett szól az ember és a só kapcsolata is. Az embert kifejezett sóéhség jellemzi, ősidők óta kincsként tekint a sóra, miközben izzadásával, könnyeivel teljesen feleslegesen rengeteg sót veszít. Szárazföldi állat nem hullajt könnyeket, míg a tengeri állatoknál ez gyakori je lenség.
Az evolúció során olyan tulajdonságok alakulnak ki, amelyek haszno sak, hogy a nők merevedést kapnak hajdanán a sóvesztés kifejezetten előnyt jelentett.
A herefájdalom okai
Ez csakis olyan létfeltételek közt alakulhatott ki, ahol sok fölösleges sótól kell folyamatosan megszabadulni. És ez a tenger. A természet a tengeri állatokat mindenféle praktikákkal áldotta meg, hogy a tengervízzel és a sós tengeri herkentyűkkel felvett sótól megszabaduljanak, míg a szavannái állatok sótakarékosságra rendezkedtek be. Mondjak valamit? Már csak merevedéssel a petesejt felemelkedik megélhetési tudósok kedvéért is: a sófogyasztás népegészségügyi programként meghirdetett korlátozása életveszélyes.