Merevedéssel a petesejt felemelkedik. A Nő Felemelkedése és Tündöklése - Szendi Gábor by Lelek Tisztitas - Issuu

De amikor apácák és szerzetesek várható élettartamát hasonlítot­ ták össze, kiderült, hogy a férfiak még ilyen nyugodt, kihívásoktól mentes élet- körülmények közt is átlagosan négy évvel korábban halnak meg Bereczkei, Amerikai statisztikák szerint minden 12 házasságból 1 l-ben a nő túléli férjét.

Szóval a tények arra mutatnak, hogy a férfilét természetéhez tartozik a gyorsabb elhasználódás. A különbséget talán az is magyarázza, hogy a férfi a megtermékenyítés után akár meg is halhat, de az utód csak akkor születik meg és növekszik fel, ha a nő a megtermékenyülés pillanatától még évekig él.

Rekviem a férfiért A férfi végzete tehát, hogy szaporodástechnikai okokból van rá szükség, s a nő lebutított változataként került legyártásra. Beépített ösztöne révén mindenre képes a nőért, csak hogy szaporodhasson. Rabol, öl, harcol, vadászik, kockára teszi az életét.

Valójában tesztelve van, alkalmas-e utódok létrehozására. Az egész tulajdonképpen egy színjáték, melyben a férfi főhősnek hiheti magát, de a darabot a nő írja. Nem azt mondták mindig, hogy télen minden elszárad?! Ké­ sőbb olvastam Merevedéssel a petesejt felemelkedik Kuhnnak a tudományos forradalmakról írott köny­ vét Kuhn, és akkor összeállt bennem a kép. Gyerekkoromban imád­ tam híres tudósok életét olvasni, és Kuhn könyvének elolvasásáig azt hit­ tem, a tudomány az igazságról szól.

Persze már fűügyben is csírát eresztett bennem a kétely, de a tudományos paradigmaváltásért folytatott harcról ol­ vasván megvilágosodott elmém: a tudomány egy megélhetési forma, és a tudósok csatája olyan, mint az indiánoké, nem az igazságért, hanem egy­ más skalpjáért küzdenek. A múltban persze mindig győzött az igazság, mi is lenne a fejlődéssel? Mindig akkor győzött azonban, írja Kuhn, amikor már kihaltak a maradi nézet képviselői.

Mert a jelen tudósát nem az igaz­ ság, hanem tekintélye és megélhetése érdekli. Az a tizennégy év, amit le­ húztam egy tudományos intézetben, mélységesen meggyőzött erről. Min­ den kor tudománya azokat merevedéssel a petesejt felemelkedik, akik beállnak a kórusba.

Mindezt csak azért bocsátom előre, mert nem mindenki született arra, hogy grill­ csirkeként hagyja el e világot, mint Giordano Bruno. Vannak, akik csen- des öregségben, végelgyengülésben szeretnének kimúlni. Közéjük tarto­ zott Sir Thomas Hardy zoológus professzor is. Hardyban szörnyű gyanú támadt, amit aztán har­ minc éven át titokban tartott, félve a tudományos eretnekség vádjától. Már ré­ gen tagja volt a Royal Societynek, és ben lovaggá is ütötték, mikor vég­ re elő mert hozakodni egy búvárklub zártkörű rendezvényén azzal az ban fogant gondolatával, hogy az ember fejlődésében volt egy vízimajomkor­ szak.

Hú, de meg is bánta már másnap az előadását, mert egy kandi újságíró miatt médiaszenzáció lett belő­ le. Hardy előremenekült, kénytelen volt gondolatait szabadkozva kifejteni a New Scientist hasábjain ban Hardy, A cikket tudományos körökben döbbent csend fogadta.

A megélhetési tudósok összenéztek. Szeretett volna hosszú, békés életet.

Mi váltja ki?

Maradt hát az uralkodó nézet, erekciót emelni, mint az ember története úgy kezdődött, hogy a megritkuló erdejű, szavannásodó Afrikában az emberszabásúak lehup­ pantak a földre az odalent rájuk várakozó, szájukat nyalogató ragadozók közé, hogy átcsámpázzanak a következő facsoportig.

Mondjuk egy kérdés kapásból adódik: ki maradt a fán? Lázas kutatómunkába kezdett, s már ben megjelent A nő eredete című könyve, melyet sorra követett több, a vízimajom-elméletet ismertető műve. Legutóbbi, A vízimajom-hi­ potézis ben jelent meg Morgan, Az elméletnek azóta sok hí­ ve lett, de az idegenkedés az elmélettel szemben nem szűnt meg.

Ahogy Csányi Vilmos, titkos vízimajomhívő, polihisztor etológusunk írta, a leg­ főbb probléma az elmélettel az, hogy egy lelkes amatőr a szószólója Csá­ nyi, Víz- és szeximádat A szálak felgöngyölítését kezdjük egyszerű megközelítéssel. A majmok álta­ lában utálják a vizet, a csimpánzok például hisztirohamot kapnak, ha netán vízbe esnek. Hogy lehet, hogy a majomtól származó ember viszont rajong a vízért, s minden nagyobb kultúra a víz mellett született?

Mi az a befagyott váll szindróma?

A magyarázatot csa­ ládfánk tüzetesebb szemügyre vétele adja. Valójában a csimpánzok körülbelül millió évvel ezelőtt két ágra szakadtak, a nyugati vízgyűlölő csimpánzok­ ra és a keleti vízimádó bonobókra. A bonobók majomhoz méltatlanul sokat lu­ bickolnak és hűsölnek a vízben, akárcsak az ember.

Talán mondanom sem kell ezek után, hogy közvetlen elődünk a bonobó csimpánz. A vízimajom-hipoté­ zis máris kevésbé tűnik fantazmagóriának.

A bonobók szexuális sajátossága­ ikban is nagyon hasonlítanak az emberhez, viszont ugyancsak elütnek csim­ pánz rokonaiktól. A bonobók, akár az ember, szinte folyamatosan vevők a szexre, és a szexuális aktust - a majmok közt egyedülálló módon - szemtől­ szembeni formációban szokták előadni. Igen érdekes, hogy bonobóéknál szo­ ros kötelék alakul ki nemcsak az anya és gyerek közt e kötelék felnőtt korra is megmarad!

A hiányzó kétmillió évet fosszilis hé­ zagnak nevezzük, lelet alig van, mert elmosta a tenger Morgan, Indul­ junk ki abból, hogy ha a csimpánz ősből fejlődött ki a csimpánz is meg a bo­ merevedéssel a petesejt felemelkedik csimpánz is, majd őbelőle az ember, akkor ez nem úgy történt, hogy né­ melyik csimpánz ős úgy döntött, ő nem kísérletezik, hanem marad csimpánz, más ősök meg lemásztak a fáról, hogy kipróbálják az emberré válás rögös út­ ját, hanem megjelent valami környezeti kényszerítő - mondhatni emberformá­ ló - hatás.

Coppens is azt állítja, miként a vízimajom-elmélet hívei, hogy a víz döntő szerepet játszott az ember kialakulásában.

Maradva a régészetnél, nem elhanyagolható érv, hogy az utóbbi 4 millió évből származó ősemberleletek gyakorlatilag mind a Nagy Hasadék-völgyből származ­ nak. A ben a fosszilis hézagba illő 5,8 millió évesre taksált lelet ugyan­ csak a Nagy Hasadék-völgyhöz tartozó Etiópiából került elő. Szóval, akárhogy is nézzük, a paradicsom a Nagy Hasadék-völgy, nem pedig a szavanna.

De hogy radikális és anarchoevolucionista nyelven is megfogalmazzam: a szavanna-hipotézisnek, miszerint majom ősünk - a ragadozók legnagyobb örömére - kalandvágyó mód leszökkent a biztonságos fáról, hogy megtanul­ jon két lábon járni, befellegzett. Ha ugyanis a felegyenesedés egy erdővel bo­ rított vidéken történt, a két lábon járásra nem magyarázat, hogy messze van a másik fa.

Szembeötlő ellentmondások A szavanna-hipotézis Raymond Darttal startolt, mikor a fiatal kutató ben Dél-Afrika szavannás vidékén megtalálta a taungi gyermeknek nevezett emberelőd-maradványt.

Az elmélettel csak egy baj van: teljes abszurdum minden állítása. Kezdjük ott, hogy Dart még nem tudta, hogy ami ma Dél-Afrikában sza­ vanna, az korábban a Nagy Hasadék-völgy vizes vidéke volt. Ha tudta volna, ma nem volna szavanna-hipotézis. De közelítsük meg a kérdést az ember műszaki leírása alapján, s vessük össze a szavannára tervezett élőlényekével. Az ember egyik szembeötlő voná­ sa a szőrtelensége.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Mire is jó ez? A szavanna-hipotézis szerint arra, hogy tud­ junk izzadni. Na, ez csuda jó ötletnek hangzik egy vízszegény vidéken! De va­ jon akkor a többi szavannái állatot miért borítja vastag bunda?

Ők még csöke­ vényesek, fejlődésben megrekedtek? Az ember szembeötlően nem illik ebbe a társaságba, viszont nagyon hasonlatos a vízi élethez alkalmazkodott szőrtelen emlősökhöz delfin, bálna. Ha valaki most a csupasz elefánttal hozakodik elő, jó ha tudja, hogy korábban ő is vízi emlős volt! De ha már itt tartunk, az ele- fánt időközben szavannái állampolgár lett, alkalmazkodott az itteni életkörül­ ményekhez, és ezért testét több centi vastag bőr védi. Ezzel szemben a szavan­ nái őslakosnak titulált embernek igencsak vékony, sérülékeny bőre van.

Bőr szempontjából az ember alkalmatlan a szavannái életre. A maradék emberi szőrzetet vizsgálva még egy dolog feltűnhet: testszőrzetünk áramvonalasan nő rajtunk, mintha a csökkent vízellenállást szolgálná ez is, míg a majmoknál ilyen mintázatnak nyoma sincs.

S miért maradt dús haj a fejünkön? Az egyet­ len értelmes válasz erre az, hogy a vízben úszó embernek a feje lóg ki, ezt kell védeni a tűző nappal szemben.

Vízgazdálkodásban is igen gyengék vagyunk. A szavannái állatok jól bír­ ják a vízhiányt, víztartalmuk 20 százalékának elvesztését is jól viselik, míg az embernél 10 százalékos vízveszteség is halálos lehet.

Ezt a szavannán könnyű elérni, itt az emberek napi liter vizet izzadnak ki! A különbség oka rész­ ben a bunda elvesztése.

A szavannaelmélet ostobaságainak ez a gyöngyszeme. Az összes szavannái állat hülyébb nálunk, mert fő a bundájában, ugye? Az emberi test ráadásul nem hány perc lehet egy erekcióban a vízvisszatartásra, és az emberi vizelet a szavannái állatokéhoz képest nagyon híg. Most mindegy is, mit jelent az a mOsm, az látszik, hogy az ember a vizeletével is vizet pazarol. Ez volna az alkalmazkodás a szavannái élethez?

A felső fogsor az áll közötti csont és az állcsont fogmedreiben, az alsó fogsor az állkapocs fogmedreiben helyezkedik el. Sokan - még a kinológiai szakkönyvek is! Megjelenésük ideje és élettartamuk szerint megkülönböztetünk tej- és maradó fogakat. A tejfogak fiatal korban 4 hónapos korig kisebb számban találhatók. Igen gyorsan kopnak, gyökerük felszívódik, a megmaradt részt a valódi fog kinyomja.

Az ember bőre alatt olyan hájréteg van, amilyet szavannái állatoknál nem talál­ unk, viszont nélkülözhetetlen kellék ez a vízi élethez alkalmazkodott állatoknál, mivel a hájréteg hőszabályozó funkciót lát el. Normál testhőmérsékletünk a tengeri emlősöknek felel meg! A sza­ vannái állatoknál a testhőmérséklet °C fokot is változik, követve a nappali és éjszakai hőmérséklet-ingadozást. Az emberi test normál hőmérséklet-változása 1 °C fok, vagyis az alacsony ingadozást mutató tengeri emlősökével rokon.

Hogy ma a szavannákon is élnek emberek, az nem arról szól, milyen jó ne­ kik, hanem arról, mi mindent kibírunk.

Ilyen alapon lehetne az emberi evolúci­ ónak egy jégmezőelmélete is, hiszen az Északi-sarkon is élnek emberek.

The só must go onl A félig vízi, félig szárazföldi életmód mellett szól az ember és a só kapcsolata is. Az embert kifejezett sóéhség jellemzi, ősidők óta kincsként tekint a sóra, miközben izzadásával, könnyeivel teljesen feleslegesen rengeteg sót veszít. Szárazföldi állat nem hullajt könnyeket, míg a tengeri állatoknál ez gyakori je­ lenség.

Az evolúció során olyan tulajdonságok alakulnak ki, amelyek haszno­ sak, hogy a nők merevedést kapnak hajdanán a sóvesztés kifejezetten előnyt jelentett.

A herefájdalom okai

Ez csakis olyan létfeltételek közt alakulhatott ki, ahol sok fölösleges sótól kell folyamatosan megszabadulni. És ez a tenger. A természet a tengeri állatokat mindenféle praktikákkal áldotta meg, hogy a tengervízzel és a sós tengeri herkentyűkkel felvett sótól megszabaduljanak, míg a szavannái állatok sótakarékosságra rendezkedtek be. Mondjak valamit? Már csak merevedéssel a petesejt felemelkedik megélhetési tudósok kedvéért is: a sófogyasztás népegészségügyi programként meghirdetett korlátozása életveszélyes.