A transzszexuálisnak nincs merevedése

Megkérdezett a transzszexuálisnak nincs merevedése közül nyolcan — pszichiáterként, klinikai pszichológusként, sebészként, urológusként, genetikusként — részt vesznek vagy részt vettek a transzszexuálisok egészségügyi ellátásában. Emellett interjút készítettünk egy etológussal és egy szociológussal, akiket — bár tevékenységük nem kapcsolódik a transzszexuálisok egészségügyi ellátásához — azért kerestünk meg, mert azt reméltük, hogy az emberi magatartásformák, illetve a társadalmi nemi szerepek kutatóiként tapasztalataikkal hozzájárulhatnak e témakör szélesebb körű értelmezéséhez.

Whittle Hogyan határozná meg a transzszexualitás fogalmát? Ez úgy fogalmazza meg, hogy a transzszexuális az a beteg, így a szó: beteg, aki végül is születése után a serdülőkort követően úgy érzi, hogy csapdába került, a természet egy tréfát követett el vele, és neki ilyen lelke van és amolyan teste. Tehát a kettő nem fedi egymást. Most foroghatnék körbe, hogy nő a teste és férfinek érzi magát lélekben, vagy fordítva: férfi a teste és nőnek érzi magát. Ez a transzszexuális.

Transzszexuális személyiség az, aki szabadulni akar az ő adott nemétől, testétől, és valóban fizikailag meg akar változni. A másik nemnek megfelelő, tehát férfiből nő, nőből férfi szeretne lenni.

Tünet vagy betegség? A merevedési zavar

Én igazából azt gondolom, hogy transzszexuális az a nemi identitászavarban szenvedő személy, aki úgy érzi, hogy a természet becsapta, mert ugyan ő is látja, hogyha mondjuk férfiról van szó, hogy hímvesszője van, meg szőrös, meg föl is áll neki, de ő tudja, hogy ő nő.

Egyik interjúalanyunk utalt arra, hogy a fogalom meghatározását nehezíthetik a — gyakran az orvosokra és az átlagemberekre egyaránt jellemző — transzszexualitással a transzszexuálisnak nincs merevedése előítéletek és tévképzetek, melyeket szintén érdemes lenne tanulmányozni: Én szívesen csinálnék előítélet-vizsgálatot is, hogy milyen furcsa koncepciók vannak velük [a transzszexuálisokkal] szemben.

Az orvosoktól kapott válaszok között viszont fontos lő a pénisz különbségeket tapasztaltunk. Míg egyes pszichiáterek inkább a transzszexualitás folyamatszerűségét és spektrum-jellegét hangsúlyozták megjegyezve azt is, hogy bizonyos esetek pszichoterápiás módszerekkel is megközelíthetőek, addig mások — a megkérdezett sebészek és egy pszichiáter — szerint az egyetlen megoldás a transzszexualitás kezelésében a fizikai, azaz a műtéti beavatkozás: Nemi identitás és szerep diszfóriából, illetve ambivalenciából kialakuló, fejlődés-élettanilag folyamatszerűen alakuló beilleszkedési nehézség a saját szexuális orientációba és szexuális viselkedésbe […] Ezt a helyzetet a másik nembe történő testi, lelki és szociális átállással tartja megoldhatónak és kizárólagosan erre törekszik.

Biológiailag is. De egy részüket lehet terapizálni, ilyet is láttam, és szerintem van egy olyan nagy réteg, ahol ez érik: ugyanúgy mint az öngyilkosság az öngyilkossági ideáció nagy csoportjából alakul ki, és a késztetésen át, az elaborált terveken át, a kísérleteken át a befejezettig egy majdnem harmonikus spektrumot jelent.

Hivatalosan a transzszexualizmus az egy betegség, benne van a betegségek nemzetközi osztályozásában, nemi identitászavart jelent. A biológiailag meghatározott nemhez képest az illetőnek van egy választott neme, és ő aszerint él és aszerint gondolkodik, és aszerint létezik. A szenvedés pedig a betegség egyik kritériuma. Ezek az emberek ezek nem boldogok, ezek kifejezetten szenvednek, nagyon sok konfliktusba kerülnek, és komoly lelki fájdalmat ad számukra, hiszen egy általuk meg nem haladható korlátozással élnek folyamatosan.

Tehát a transzszexuálisnak nincs merevedése arra, de ez olyan, mintha egy olyan vasfalat kéne szétfeszíteni, amit nem bírnak, de tudják, hogy ők ezt szét szeretnék feszíteni.

A műtét, tehát az átoperálás. Lehet nem operálni, hiszen rákos beteget is lehet nem operálni, lehet hosszú ideig húzni, hiszen a fogfájást is lehet hosszú ideig húzni. De a biológiai testével való kapcsolata az katatóniás, tehát az beteg. A betegséggé nyilvánítás elkerülhetetlen, mert ez végül is egy betegség. Akárhogy is nézzük, ez egy pszichés betegség. Na most vannak olyan pszichés betegségek, amik mondjuk gyógyíthatók pszichoterápiával, vannak olyanok, amelyek gyógyszerekkel gyógyíthatók.

Ez speciel nem. Nem érdekli őket különösebben a külvilág, nem a külvilág miatt csinálják meg az átalakító műtétet sem, hanem azért, mert nem tud tükörbe nézni, nem tud beülni a fürdőkádba, mert megőrül a saját testének a látványától. Szakértőink tehát úgy látták, hogy a transzszexuális ember a másik nem testi állapotába törekszik. A transzszexuális emberek gyakran azért szorulnak gyógyításra, mert a születéskori nemükkel való elégedetlenség — a nemi diszfória állapota — oly mértékű lelki teherré válik a számukra, aminek az elviseléséhez értő segítségre lenne szükségük: Az ember számára ez feszültséget jelent, öngyilkossági kísérleteket provokál.

Egyszerűen beilleszkedési problémái vannak, mert nem tudja a helyzeteket egyértelműen kezelni. Gondold csak meg: úgy megjelenni egy helyen, hogy én magam sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, milyen reakciókat kapok erre.

Tehát rendkívül sok konfliktusuk a transzszexuálisnak nincs merevedése, alkalmazkodási zavaraik vannak, egy csomó frusztráción vannak túl. Mint a transzszexuálisnak nincs merevedése másnál is, sok frusztráció után ez a frusztrációs tolerancia egyre alacsonyabb, tehát érzékennyé válnak, nehezebben viselik a stresszt, nehezebben oldanak meg helyzeteket, kimerül a problémamegoldó repertoárjuk.

Tehát elérnek egy olyan kritikus pontra, amikor úgy érzik, hogy íGY nem bírom tovább csinálni az életemet. Tehát egy nagyon erős változásigény van, sokszor el is mondják nekem ezen a ponton, hogy ha ez nem sikerül, doktornő, akkor nem tudom, hogyan lesz tovább, mert én ezt így tovább nem bírom csinálni. Mivel a modern európai társadalmak alapvetően kétneműek, azaz nehezen tűrik a nemek közötti átmenetek okozta bizonytalanságot, és az egyént alapvetően külső nemi jellege — a transzszexuálisnak nincs merevedése nemi szerveinek vizsgálata — alapján sorolják a nők, illetve a férfiak csoportjába, a születéskori nemüknek megfelelő testtel elégedetlen transzszexuális embereknek nincs sok választásuk.

Tehát igazából többé-kevésbé egyszerű vagy nem túl komplikált plasztikai sebészeti beavatkozásokkal megelégszenek. Tehát ahogy én látom, a nagy többség nem akarja az olyan jellegű végleges átalakítást, hogy a nemi szerveit megváltoztassák.

A transzszexuális emberek által egyediként — saját testük és lelkük illeszkedési zavaraként — megélt probléma így nehezen választható el a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszerétől. Nyilván nem véletlen, hogy a transzszexuális érdekképviseletet felvállaló szervezetek közül egyre többen kérdőjelezik meg, hogy a nemi diszfória 7 valóban betegség lenne. Például az ILGA-Europe Nemzetközi A transzszexuálisnak nincs merevedése és Meleg Szövetség európai regionális szervezete Transznemű Munkacsoportja emberi jogi kérdésként kezeli a nemi identitás választását: ban az ILGA javasolta, hogy a Brazil határozat néven emlegetett ENSZ határozati javaslat 8 szövegébe a szexuális orientáció mellé a nemi identitás szabad kifejezésre juttatása is kerüljön be alapvető emberi jogként.

A transzszexualizmus megállapításának kritériumai A betegség-diskurzusban a nemzetközi szakirodalom kapuőrzésnek gatekeeping hívja azt a funkciót, amelyet az orvos, főként a pszichiáter, de a különféle hivatalos szervek és a sebész is betölthet az egészségügyi ellátórendszerbe bekerülő transzszexuális ember életében vö. A transzszexuálisnak nincs merevedése A neme megváltoztatására törekvő személynek meg kell győznie az ellátórendszer szakembereit arról, hogy ő valóban transzszexuális, és ezáltal jogosult arra az ellátásra, amit kérelmez.

A jogosultság eldöntése nagymértékben függ attól, hogy az adott szakember kit tart transzszexuálisnak. A BNO hármas kritériuma szerint 9 transzszexuális az, akiben az a vágy él, hogy az ellenkező nem tagjaként élhessen, hogy így is fogadják el — és ennek érdekében esetleg orvosi beavatkozásokat és hormonkezelést is igénybe vesz, hogy minél jobban összhangba hozza meglévő testi adottságait a vágyottakkal.

A transzszexuális állapot elismerésének feltétele, hogy két éve folyamatosan fennálljon, és ne valamilyen mentális zavar vagy kromoszóma-rendellenesség tünete legyen. Az egyéb biológiai elváltozások kizárása mellett a transzszexualizmus megállapításának szintén fontos feltétele, hogy az egyén felnőtt korú legyen: Ez egy olyan pszichés nemi identitás zavar, ami mögött nincsen egyéb biológiai elváltozás, tehát lényeges, hogy ez kizárólag egy pszichés probléma.

Nem biológiai probléma. Tehát kifejlett, adott nemhez tartozó, annak a nemnek egyébként mindenféle biológiai szempontból […] megfelelő ember, aki pszichés zavarok miatt nem tud együtt élni a saját nemével. Megkérdezett szakértőink közül néhányan a differenciáldiagnosztika szerepét emelték ki a transzszexualizmus meghatározásában: Tulajdonképpen vannak ilyen alapelvek: […] A transzszexuálisnak nincs merevedése homoszexualitásról van szó. De kiderül, hogy ez bennük egy undort vagy ellenérzést is vált ki.

Ezeket kell nyilvánvalóan felderíteni, hogy mégsem erről van szó, hanem sokkal mélyebben megalapozottan, tényleg úgy, mintha csak a természet furcsa cseréje történt volna. Akinek nincs ebbe gyakorlata, az nehezen tud differenciálni.

Aki azért ebben egy kicsit jártasabb, az jobban ráérez azokra, hogy tényleg, mi van, meg ezekre a csavarokra, meg átverésekre, amikor az illető saját magát is ugye becsapja nagyon sokszor, és hát a transzszexuálisnak nincs merevedése ott lehet erre fényt deríteni.

Szóval erre egy beszélgetés mindenképpen kevés. Az egy pszichotikus schub.

Reggeli merevedés

Ezt a pszichológusok próbálják elkülöníteni, hogy a transzszexuális, az csak transzszexuális, ne egy téves eszmerendszernek a része legyen, hogy ő Josefin császárnő tulajdonképpen. A transzszexualizmus diagnosztizálása során tehát a vizsgált személy esetében ki kell zárni a következő állapotokat: az elmebetegséget, a transzvesztitizmust, a homoszexualitást, az interszexualitást, a súlyos személyiségzavart, illetve azt, hogy az egyén számára a transzszexuális azonosulás más problémát elrejtő fedőtörténetként szolgáljon.

Az általunk megkérdezett szakemberek saját tapasztalataik alapján leggyakrabban a transzszexualizmus és a homoszexualitás, valamint a transzszexualizmus és tranvesztitizmus megkülönböztetésének szempontjaira utaltak: Ugyanaz egy kicsit […] az én szememben a dinamikája a dolognak, mint a homoszexualitásé, csak minőségileg és mennyiségileg erőteljesebb, hogy […] nem tud beleilleszkedni.

De nem! Ők ezt kikérik maguknak, mert itt nem arról van szó, hogy mint férfi egy férfibe szerelmes, hanem ő tudja, hogy ez egy anatómiai rendellenesség, hogy az ő nemi szerve olyan, amilyennek nem kéne lenni, mert az ő nemi identitása [női]… és kiderült, hogy igazuk van. Ez messze nem olyan, mint például a homoszexualitás, de ebbe nem is érdemes belemenni. Hozzánk csak egyértelműen a transzszexuális kerül, tehát minden más: transzvesztita, homoszexuális ugye az nem kerül hozzánk, az nem akarja átoperáltatni magát, az bolond lenne.

Annak tragédia lenne, ha átoperálná valaki. Ami most a zavaró helyzet, hogy elmosódnak most a határok például a transzvesztitizmus és a transzszexuálisnak nincs merevedése transzszexualizmus között.

A transzvesztita nagyon jól érzi magát a bőrében. Az kifejezetten örömszerző célból öltözik át és vállalja föl a másik nem szerepét. A transzvesztita az nem fog operáltatni is. Az, hogy a transzszexuálisok azok szégyellik magukat, bűntudatuk van, mindenesetre aki valódi a transzszexuálisnak nincs merevedése, az nem akarja föltárni ezt az állapotát. Hogy mindenképpen megpróbál viselkedni aszerint, amit ő választott, és nagyon súlyos helyzetekbe keveredik, amikor kiderül, hogy nem az.

Milyen szerepbe van, amikor ő átöltözik: rendszeresen, egész naposan - vagy dolgozom férfiként, megkeresem a kenyeremet, és akkor egyszer csak beöltözöm, és akkor kimegyek. A transzvesztita az periodikusan transzvesztita. A transzszexuális az folyamatosan transzszexuális. Érdemes megemlíteni, hogy az általunk megkeresett etológus az interjú során végig a homoszexualitás kontextusában beszélt a transzszexualitással kapcsolatos kérdésekről: mintha a transzszexualitás külön kategóriaként nem is létezne.

Ez ráirányíthatja a figyelmet a transzszexualizmus fogalmi tisztázatlanságára. A nemi identitás kérdéskörét gyakran a közbeszédben is nehéz elválasztani a szexuális orientáció, a szexuális viselkedés témakörétől. Nem tisztán transzszexuális az ember, arról nem is beszélve, hogy nem is lehet az, mert azért eltölt egy időt a társadalomban, és azért az agymosás akkor is folyik, ha ő a háttérben úgy érzi, és ezt néha éppen a tesztvizsgálatokkal lehet pontosan követni ezt, ahogy a férfi-női tulajdonságok, potenciál keveredik.

A transzszexuális ember útja pedig gyakran ahogy ez az érintettekkel készített interjúkból kiderült éppen a transzszexualizmus orvosi diagnosztizálása során is kiszűrni kívánt kategóriatagságok — például a homoszexualitás — elutasításán keresztül vezet. A transzszexuális ember azonosításának gyakorlati szempontjai Az igazságügyi pszichológust és pszichiátert szakvéleményért felkereső páciens transzszexualizmusának megállapítása elméletileg meghatározott kritériumok alapján, különféle teszteljárások alkalmazásával történik.

A merevedési zavar és kezelése, avagy a potencianövelés

Ebben a kontextusban egységesen meghatározott előírások követése helyett szakértőink inkább bevett gyakorlatokra utaltak: A módszer a pszichiátriai vizsgálat, interjú, tehát a klinikai exploráció, illetve ezt […] segítheti a pszichológiai feltáró a transzszexuálisnak nincs merevedése. Interjúinkból az derült ki, hogy hivatalosan szabályozott iránymutatás hiányában az adott orvos belátásától és szakmai gyakorlatától függ, milyen eljárást tart megfelelőnek a transzszexualizmus biztonságos meghatározására.

A következő interjúidézetek rávilágítanak arra, mennyire eltérőek lehetnek ezek a pszichológiai, pszichiátriai gyakorlatok: [Kérdező: Tehát nincs egy ilyen hivatalos útmutató, amit leküldenek a valahonnan?

Nekem ilyenkor azt kell eldöntenem, hogy nem elmebeteg-e az illető, mert a pszichiátriai betegségekben szintén egy létező tünet, hogy valaki a testétől elidegenedik, és a teste eltárgyiasul, és másképp kezeli és a többi és a többi. De az egy másik történet.

Tehát, amikor egy ilyen végül is nagyon nagy műtétre szánja rá magát valaki, mint a testi csonkítás, akkor nyilvánvalóan el kell dönteni, hogy tudja, hogy mit beszél, hogy itt nem valamilyen pszichotikus folyamatról van szó. Ilyesmit döntenek el, és hát ez megengedhetetlenül leegyszerűsítő. Szóval az egész orvostudomány vagy a pszichológia ilyen durva kategoriális szakértés már több mint száz évvel ezelőtt volt.

Vagy még akkor se. Mert mondani lehet, de ha a tesztekben azért, ha nagyon az jön ki, hogy ez nem, akkor próbáljuk azt mondani, hogy nem.

Ne törődjön bele a merevedési zavarba!

Ez túl sok, és persze akkor megy máshoz, de én próbálom azt mondani, hogy nem érett még a helyzet erre. Ugye, nem látom ennek a megalapozottságát. Nem tudja igazán kimondani a pszichológiai vizsgálat, hogy egyértelműen transzszexuális, csak [azt, hogy] olyan tendenciák vannak benne S. Találkoztunk olyan szakemberrel, aki szerint a transzszexuális állapot egy egyórás exploráció és a kitöltött tesztek értékelése után világosan kideríthető, mások szerint azonban egyetlen alkalom, illetve egyszeri beszélgetés kevés e kérdés eldöntéséhez.

Egyrészt, amikor látjuk hogy a személyiség nem elég stabil, akkor mindig azt mondjuk, hogy előtte kell mondjuk egy fél év, egy pszichoterápia, egy felkészítő, egy tréning. De fókuszáltan erre a kérdésre. A nem teherbíró, nem eléggé fejlett, nem eléggé differenciált személyiségű embereknél van egy ilyen mindenhatóság dolog: hogy azért van nekem bajom a világgal, az a bajom a világgal, mert ugye ez, mert ugye az. Ezt föl lehet fokozni, ebből lehet egy ilyen életprogramot csinálni, ami mindent elfed, mint egy ilyen szenvedély, ami elnyom mindent.

A transzszexualizmus megállapításában döntő szerepet a transzszexuálisnak nincs merevedése az, hogy az orvos mennyire fogadja el hitelesként a hozzá forduló páciens transzszexuális önreprezentációját. Erre azért úgy azt rámondani, hogy műtsük meg… borul az egész rendszer. Kiépített egy szociális kapcsolatrendszert, őrá mindenki úgy reagál, amilyen a biológiai neme. Itt nagyon erősen fölmerül, hogy sikertelen lehet a kapcsolatteremtése, sikertelen lehet a párkapcsolataiban, és akkor ő úgy gondolja, hogy nem szereti ezt a nemi szerepet.

Mások ugyanígy nem feltétlenül gondolják tényleges transzszexuálisnak azt az embert, aki nemváltoztató műtétje előtt anyagi okokra hivatkozva megváltoztatja döntését: Közvetlen élményem van egy betegről, aki férfiból szeretett volna nő lenni: eljött ide, hogy ugye a pénisz hossza fórum Az emlők már meg voltak plasztikázva stb.

Dr. Török Alexander Urológus szakorvos bemutatkozása

Végül is a műtét előtti estén azt mondta, hogy hát ő meggondolta magát, mert ő az Egyesült államokban, Kaliforniában pincérkedik és felhívta a főnökét és kiderült, hogy az ő fizetése az egyharmadára esne vissza, mert ez ugye egy topless bár és így unikum igazából, hogy van neki emlője és van neki pénisze, és ha belőle egy hétköznapi nő lesz a műtét után, akkor a fizetése az egyharmadára esne vissza, és ezért visszalépett ettől a műtéttől.

A kérdés bonyolult, nehéz.

1. Dátum erekció
2. Mi a reggeli merevedés oka? Baj-e, ha elmarad?
3. Erekciós kenőcsök vélemények
4. „Nincs merevedésem” - Egy férfi, aki őszintén beszél titkolt problémájáról - EgészségKalauz
5. Tünet vagy betegség?
6. Reggeli merevedés Reggeli merevedés Szinte minden férfi előtt ismerős testének a címben említett reggeli reakciója.

A másik problémakör, az pedig a média. Ami ezen a dolgon határozottan ront, mert … tisztán látom, hogy a betegeinknek bizonyos százaléka egyszerűen a média miatt vállalta fel ezt a műtétet és szinte hihetetlen, … de mégis azt állítom, hogy van közöttük olyan, aki ebből él. Egyszerűen ebből él, hogy ő mutogatja magát, egyik csatornában kérdezik, másik csatornában kérdezik, újságban beszél, ma ezt mondja magáról, holnap azt, mindig nagyszerűen adagolva van az információ a sajtó felé.

Most már ugye ezen tapasztalat birtokában már érzékelem a következő jelentkezőn és elutasítom, mert megérzem rajta, hogy ő média-transzszexuális akar lenni. A hiteles transzszexuális további ismérvei közé tartozik, hogy elhatárolódik a melegvilágtól, és partnerválasztása heteroszexuális. Ők [a transzszexuálisok] gyűlölik a homoszexuális kapcsolatot.

Tehát ők semmiképp nem akarnak homoszexuális kapcsolatba kerülni. Egyes elképzelések szerint a valódi transzszexuális embernek születéskori nemében soha nem is volt szexuális tapasztalata: Erre a műtétre csak az a beteg jó, aki tényleg transzszexuális.

Na most mi az, ami ezt a dolgot befolyásolja, hogy tényleg transzszexuális?

Vannak itt alapok, stabil alapok. Ezek a következők: Az a transzszexuális, akinek soha életében azon nem formájában, amelyben született, soha nem volt szexuális élménye.

Hiszen nem is lehet neki, mert ő a másik akar lenni. Mondom a példát: tehát aki férfinek született és nőnek érzi magát, tehát transzszexuális, annak férfiként szexuális élménye nem lehet.

Mert ő nem férfi a saját ítélete szerint. A szakemberek ilyen jellegű elvárásainak való megfelelés esetenként a túlélést jelentheti különösen a meleg, leszbikus vagy biszexuális transzszexuálisok számára: ők hasonló sorsú társaiktól tájékozódva sokszor arra a következtetésre jutnak, hogy a szakvéleményt készítő pszichiáter előtt nem szabad beszélniük a transzszexuálisnak nincs merevedése, hogy valós, sajátnak érzett nemükkel azonos neműek iránt éreznek vonzalmat.

Szintén kiemelt hitelességi kritériumnak tűnt, hogy a transzszexuális ember nemének megváltoztatásával kapcsolatban mindenáron akarja a testén végzendő, minél szélesebb körű beavatkozásokat. E szándékát akkor is véghez akarja vinni, ha tudja, hogy sok esetben a tudomány vagy az adott ország egészségügyi ellátórendszerében elérhető orvosi szakértelem — és technika — esetleg nem tudja a kellő színvonalon biztosítani a műtéti beavatkozásokat, így azok nagy egészségi kockázattal, valamint — esetenként még társadalombiztosítási támogatás igénybevétele mellett is — súlyos anyagi következményekkel járhatnak.

Egyes szakemberek számára az, aki a nemváltoztatási folyamat elején mérlegeli szükségleteit, és úgy érzi, egyes beavatkozásokkal várni tud, míg azok biztonságban el nem végezhetők, már nem kellőképpen meggyőző transzszexuális, és így nehezebben jut pszichológiai-pszichiáteri szakvéleményhez, melynek hiányában a mindennapi élethez legszükségesebb hivatalos változtatásokat — például neve és neme átírását az anyakönyvi kivonatban vagy az iskolai bizonyítványokban — sem indíthatja el.

A szakemberek szerepe a nemváltás folyamatában A nemváltás folyamatában többféle orvosi szakterület képviselőjével kerül kapcsolatba a transzszexuális páciens.

A páciens esetleg akkor kerülhet vissza a pszichiáterhez, ha nemváltó útja során valamilyen súlyos lelki nehézség — merevedéssel maga a pénisz nincs kitéve depresszió vagy öngyilkossági szándék — miatt szorul segítségre.

A nemváltás folyamatában a leghosszabb kapcsolata jellemzően a műtéti beavatkozásokat végző sebészekkel és a hormonális változtatásokat felügyelő endokrinológussal alakulhat ki.

Merevedési zavar: Tünet vagy betegség? - Medicover, Urológia

A hogyan lehet növelni az erekciót egy nőnél különböző szakaszaiban illetékes szakemberek nem, vagy csak hírből ismerik egymást: a többi szakaszért felelős orvosok tevékenységeitől elszigetelten saját rész feladatuk megoldására koncentrálnak, gyakran egyáltalán nem látják át a nemváltás egészét és a különböző fázisokhoz tartozó lépéseket is csak hírből ismerik. A különböző szakterületeken jártas orvosok véletlenszerűen összeálló teamekben végzik a transzszexuális műtéteket — attól függően, hogy az őket alkalmazó kórház hajlandó-e befogadni az adott típusú műtétet.

A transzszexuális páciens az ellátórendszerbe való belépésétől kezdve egész életében függni fog a rendszertől, hiszen a különböző műtétek és kezelések sorozata, illetve a korrekciós beavatkozások általában évekig tartanak, és a nemet váltott ember hormonháztartása ezután is rendszeres ellenőrzésre és karbantartásra szorul.

A transzszexuális ember szempontjából ezért fontos lenne a folyamatos kapcsolattartás az őt kezelő orvosokkal. Kutatásunk során viszonylag folyamatos kapcsolattartást a nemük megváltoztatására vállalkozók részéről csak a sebészekkel tapasztaltunk: Ővelük sokat kell foglalkozni mindenféle szempontból. Pont azért, mert ugye körbe kell járni milliószor a dolgokat.

Dr. Török Alexander

El kell nekik mondani hova, merre, hogyan menjenek, számtalanszor visszajönnek. Tehát nem egy vakbélgyulladás, hogy beesik az utcáról, kiveszik a vakbelét, öt nap múlva hazamegy, aztán soha többet nem látjuk.

Tehát ővelük azért viszonylag szorosabb kapcsolat alakul ki a hosszú idő folytán, ugye amit az ember még a műtét előtt is eltölt velük, ilyen beszélgetések, találkozások, tanácsok, egyéb szintjén, és […] ebből általában megmarad az, hogy azért visszajeleznek, hogy mi van. Hozza a papírt.