Felállítása a nyilvánosság előtt
A vizsgálóbizottság és a nyilvánosság Egy politikai botrány a századfordulós Magyarországon Kiderült, hogy a pénz gróf Szapáry László fiumei kormányzótól, a miniszterelnök jó ismerősétől származott. A szövevényes ügy felderítésére — először a magyar törvényhozás történetében — vizsgálóbizottságot állítottak fel.
Fő navigáció
A testület szokatlan eszközhöz folyamodott az eljárás során: a nyilvánossághoz fordult a politikai elit tagjaira nézve terhelő bizonyítékokért. Az ügy A függetlenségi honatya állítása szerint 10 korona készpénzt kapott annak fejében, ha eláll a kormányt bíráló felszólalásától, és vidékre utazva nem vesz részt többé az év eleje óta tartó obstrukcióban, amellyel az ellenzék felállítása a nyilvánosság előtt része a monarchia haderejének növelését célzó véderőjavaslat, illetve a költségvetés elfogadását kívánta megakadályozni.
Pap a pénz átadójaként Dienes Márton újságírót és volt ellenzéki képviselőt jelölte meg, ám világossá tette, felállítása a nyilvánosság előtt az úgynevezett leszerelési akció kitervelője és finanszírozója egy, a miniszterelnökhöz közel álló befolyásos politikus. Ezután a pénzt letette a ház asztalára, és követelte az ügy kivizsgálását. A már amúgy is feszült hangulatú ülésteremben elszabadultak az indulatok. Más ellenzéki politikusok is jelezték, hogy az utóbbi hetekben megkörnyékezték őket vagy a pártjukat támogató lapokat.
Annak ellenére, hogy a kormánypárt is egyetértett egy vizsgálóbizottság felállításával, a bekiabálásokkal tarkított tárgyalást a felállítása a nyilvánosság előtt elnökének hosszabb-rövidebb időre több alkalommal is fel kellett függesztenie, és egymást követték a zárt ülések is.
Az ellenzék sikeresen akadályozta meg mind Khuen-Héderváry felszólalását, mind pedig azt, hogy írásban nyújtsa be a napirend megváltoztatására irányuló javaslatait. Ennek érdekében — némi dulakodás árán — még a jegyző kezéből is kitépték, majd darabokra szaggatták a kormányzati munka szempontjából elengedhetetlen indítványokat.
Main navigation
Az ülésnap csak éjfél után ért véget, amikor az ellenzék kivonulását követően a szabadelvű párt elfogadta a kormány előterjesztéseit. Másnapra kiderült a valódi vesztegető kiléte: gróf Szapáry László fiumei kormányzó, a miniszterelnök ismerőse és a tágabb értelemben vett kormányzat tagja nyilatkozatban ismerte el bűnösségét, és beadta a lemondását.
Becsületszavamat adom arra, hogy a miniszterelnök úrnak ezen lépésemről semmiféle tudomása nem volt. Tettem azt saját egyéni akaratomból anélkül, hogy a kormány bármit is tudott volna. A bizottság többsége és elnöke, Rohonyi Gyula is a szabadelvű párt soraiból került ki.
A bizottság még ugyanezen a napon megkezdte működését: 11 ülésben napi hat-nyolc órán keresztül több tucat tanút hallgatott meg, iratokat gyűjtött be és vizsgált át. Az érdemi munkát augusztus 8-án már befejezte, de a testület az eredményt tartalmazó többségi és a kisebbségi véleményt csak bő két héttel később fogadta el — a képviselőház azonban sosem tárgyalta meg azt.
Eközben jelentős belpolitikai fordulat következett be: augusztus én Khuen-Héderváry Károly beadta lemondását, mert az ellenzék ellehetetlenítette a kormány és a törvényhozás munkáját. Az indokok között ugyan nem említette a vesztegetési botrányt, de az uralkodóhoz intézett felterjesztésében utalt arra, hogy a kormány helyzete július én — tehát közvetett módon mégiscsak a vesztegetési ügy miatt — tovább súlyosbodott.
Médiakutató 2005 nyár
A dokumentum egyedüli bűnösként Szapáryt nevezte meg, felmentette tehát egyrészt Khuen-Héderváryt a legkisebb gyanú alól is, azt állítva, hogy a miniszterelnök még közvetetten sem gyaníthatta a készülő akciót, másrészt a fővárosi rendőrség nyomozásában és annak vezetője, Rudnay Béla főkapitány intézkedéseiben sem talált kivetnivalót.
Végül — szemben a bizottsági kisebbség véleményével — Szapáry tettét csupán egy elszigetelt és egyszeri vesztegetési esetnek nyilvánította, nem találva bizonyítékot sem más függetlenségi képviselők, sem ellenzéki lapok lefizetési kísérletére. A bizottság augusztus végén benyújtotta jelentését a képviselőháznak, amely napirendre tért az ügy felett.
A történtek az esetben érintett szereplők egyikének sem eredményeztek lényeges törést a hivatali pályáján vagy a magánéletében. Az uralkodó két felállítása a nyilvánosság előtt is kormányalakítással bízta meg Khuen-Héderváry Károlyt.
Először közvetlenül a történtek után szeptember végéig próbálkozhatott a belpolitikai nyugalom megteremtésével, majd től állhatott két éven át a kormány élén. Szapáry László — elkerülve a hivatali felelősségre vonást — megtarthatta címeit v.
Az ügyben szintén részt vevő testvére, Szapáry Pál aki bizalmas információk tudója volt, több ízben képviselte bátyját a bizottság előtt ben maga ülhetett a kormányzói székbe Fiuméban. Dienes Márton a közvetítői munkájáért kapott tetemes pénzzel a zsebében és szeretőjével az oldalán még az ügy kipattanásakor Berlinbe szökött, majd az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt, ahol tovább folytatta újságírói tevékenységét.
Ferenc pápa először jelent meg nagyobb nyilvánosság előtt a járvány kezdete óta
Az őt a késlekedés és az erélytelen intézkedések révén futni hagyó Rudnay, aki régi jó barátként elsőként sietett vigasztalni Szapáryt, ig maradt hivatalában, majd munkapárti képviselő lett, és érdemei elismeréseként az uralkodó Szent István-rendet adományozott neki.
Nézőpontok Egykorúan négy magyarázat látott napvilágot a vesztegetéssel kapcsolatban. Az ellenzék természetesen nem hitt a magányos elkövető teóriájában, és például a bizottság kisebbségének véleménye megállapította a miniszterelnök felelősségét.
Itt jegyezzük meg, hogy az általunk áttanulmányozott kormánypárti források egy jelentős része is osztotta azt a vélekedést, hogy Khuen-Héderváry Károly tudott az akcióról. Ha nem is közvetlen levelek ezek de ilyen is leszde erekció és konyak közvetítő szerepelt, akiről Khuen tudott.
Azt a hibát követte el a parlamenti bizottság előtt, hogy Szapáryról nagyon despectus [lenéző] hangon beszélt s így az egész családot maga ellen zúdította Ők a jóhiszemű és naiv kormányzóból tetemes pénzt akartak kicsalni, és ennek nagy részével egy látszatakció után távozni kívántak az országból.
Harmadikként felbukkant az a szcenárió is, miszerint maga a függetlenségi párt kezdeményezte e tervet, hogy egy színlelt vesztegetés után botrányt keltve megbuktassák a kormányfőt, és ezzel helyreállítsák saját pártjuk belső egységét.
- Cieger András: A vizsgálóbizottság és a nyilvánosság (Médiakutató)
- Külföld Ferenc pápa először jelent meg nagyobb nyilvánosság előtt a járvány kezdete óta Ferenc pápa először jelent meg nagyobb nyilvánosság előtt a koronavírus-járvány kezdete óta szerdán, arról beszélt, hogy mindenkinek vigyáznia kell mások és saját maga egészségére, ismét figyelmeztetett az önzésre, és mindeközben szájmaszkot viselt, valamint fertőtlenítette a kezét.
- Magyar Narancs - Publicisztika - A Velencei Bizottság árnyékában
- A tavaly decemberben elfogadott törvényekkel tól működésbe lépő egységes közigazgatási bírósági rendszer lehetőséget teremt egy új főbíró kinevezésére a Kúria elnökével azonos polcon és egy új bírói tagozat kialakítására, számos olyan újdonsült bíró kinevezésével, akik a jogalkotó tervei szerint a közigazgatás berkeiből igazolnak majd át.
- Merevedéssel mennyit növekszik a pénisz
- Nyilvánosság előtt a torinói lepel
- Sőt a legnagyobb médiavisszhangot kiváltó példákat áttekintve már-már úgy tűnik, mintha a közös múltunkat tematizáló emlékművek némelyike egy adott pillanatban a nyilvánosságot vagy annak egy részét riasztó, másokat viszont vonzó, foszforeszkáló bevonatot kapna.
Végül arról is terjedtek el híresztelések, hogy az egész akció mögött az osztrák nagyipar, illetve egy másik variáció szerint Ferenc Ferdinánd trónörökös állt. A hagyományos politikatörténet-írás az elhúzódó századfordulós belpolitikai válság egy rövid, de jellemző felállítása a nyilvánosság előtt tartja számon az eseményeket, és mindenekelőtt az országgyűlési pártokon belül létező ellentétek, valamint a politikai erők egymással folytatott meddő közjogi csatározásainak a bemutatására helyezi a fő hangsúlyt Dolmányos, — Ugyancsak tanulmányozható az ügy alkotmánytörténeti vetülete.
A napjainkban már jól ismert és meglehetősen gyakran igénybe vett országgyűlési eszközt, az egyes nagy port kavaró visszás esetek felderítésére létrehozott vizsgálóbizottság intézményét ugyanis hazánkban ekkor alkalmazták először.
Fontos adalékokkal szolgálhat a bizottság létrejöttének, jogköreinek és eljárási szabályainak a tanulmányozása, illetve ehhez kapcsolódóan a politikai bűntényt elkövetők jogi felelősségre vonásának a kérdése sem lehet érdektelen a dualizmuskori parlament fejlődése iránt érdeklődő kutatók számára.
Az as eset újdonsága — mint említettük — az ügy kivizsgálásában keresendő.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Korábban ugyanis elmaradt a vádak nyilvános tisztázása: a jogi út helyett a megvádolt politikusok számára a párbaj, illetve a magánéletbe való visszavonulás kínálkozott megoldásként Cieger, 3—23; — Kézenfekvő lehetőségként kínálkozik a sajtótörténeti megközelítés is. Ez az eset ugyanis többszörösen is érinti a századfordulós sajtó világát.
Az ügy kulcsszereplői között több újságírót találhatunk, de a vesztegetési kísérlet is részben újságok ellen irányult: a Budapesti Napló, a Magyarország és a Valódi emberek péniszei szerkesztőségét egyaránt megkörnyékezték Szapáryék, pénzt és segítséget ígérve nekik, ha beszüntetik az obstrukció támogatását. Továbbá a bizottsági anyagokból több érdekes adalék tudható meg a kormányzati sajtópolitika például a sajtófinanszírozás működéséről, és feltárhatók az oknyomozó újságírás módszerei is.
Történelem
E nagyon is indokolt nézőpont helyett mi azonban egy ötödiket választottunk. Azt az ambivalens viszonyt mutatjuk be, amely e botrány kezelése kapcsán a politikusokat a közvéleményhez fűzte. Mint ismeretes, a kor külföldi és hazai liberálisai a szabadelvű eszmék győzelemre juttatása során számos alkalommal támaszkodtak és hivatkoztak a közvélemény erejére, legitimitásukat is a nép akaratából származtatták lásd népképviseleti választások.
Hazai politikusaink is vallották a Fontos azonban ehhez hozzátennünk, hogy a századfordulón kibontakozó tömegpolitika és tömegsajtó korában a politizálás ilyesfajta elitista koncepciója a gyakorlatban egyre kevésbé volt tartható. A szűk választójog ellenére az emberek egyre nagyobb csoportjait érintette meg a politika, egyrészt a rivális ideológiáknak a megújuló konzervativizmusnak és a szocializmusnakmásrészt a növekvő társadalmi feszültségeknek, illetve a műveltségi színvonal például az olvasni tudás emelkedésének köszönhetően.
Számottevően megnőtt tehát a politikai eseményekről véleményt formálók köre, akik időről időre hangot is adtak nézeteiknek például tüntetések, sztrájkok útján. A politikai vetélkedést sem lehetett a parlament falai közé szorítani: a küzdelem kilépett az emberek közé az utcára, mind képletesen a nagy példányszámú, már utcán is árusítható hírsajtó révénmind nagyon is közvetlen értelemben politikai nagygyűlések, tiltakozó felvonulások által.
