Az apám és a villanybojler

A mai világban elég nehéz eldönteni azt, hogy mi számít hírnek. Ha csak azt elnézzük, hogy hír az is, ha az egyik híresség új ruhát vett, vagy új kocsit, hír az is, ha az állatkertbe új tengerimalac születik, vagy ha Romániába egy medve betéved egy faluba és megeszi a kint hagyott ételt?

Ha manapság már minden hírnek számít, akkor én elmesélem, hogy hogy cseréltük le a villanybojlerünket.

Épp jöttünk haza, én a suliból, a húgomat pedig az oviból hozták haza. Egy ideig minden rendbe ment, elmondtuk, hogy mi volt ma a suliban, oviban, én tanultam, a húgi játszott, majd megvacsoráztunk és elkezdődött az esti rituálé. A húgomat vitték el először fürdeni, hiszen ő a legkisebb, neki kell a leghamarabb lefeküdni. Anya vitte el, aztán hirtelen kiabálást hallottunk a fürdőszobából:

  • SANYIIII! (Így hívták apukámat.) Nincs meleg víz!

Apa persze rögtön felállt a kanapétól, ahonnan egyébként tévét nézett, de olyan hirtelen és gyorsan állt föl, hogy beleszédült. El se hiszem! Apa, aki egyébként nagyon kövér és lusta ezúttal olyan gyorsan ugrott, hogy beleszédült! De ő mit sem törődve testi korlátaival neki indult a fürdőszobának, hogy segítsen hőn áhított feleségén. Amint odaért, megengedte a csapot, odatette a kezét a vízhez, majd megállapította:

  • Nos, csakugyan elment a meleg víz!

Na, nem mondod, öregem!

  • Talán a bojlerrel lehet a gond!

Apa az ilyen helyzetekben nagyon okosnak gondolja magát, pedig legtöbbször csak kimondja a nyilvánvalót. Persze a családból senki se szól emiatt, hogy „apa, talán ezt mi is tudtuk”, mert anya csöndre intett minket amolyan „hagyd meg apádnak, hogy legalább ennyi öröme legyen”. Na, rendben.

A nagy pocakjával elmegy a villanybojlerhez, megnézi.

Nézegeti, vizsgálgatja, mintha értene hozzá. Aztán egy kis idő múlva megszólal:

  • Szerintem ez tönkrement gyerekek. Akárhogy állítgatom, nem reagál. Szerintem ki kell cserélni.
  • Na, de biztos? – kérdezi anya jogosan.
  • Persze, drágám! Hidd el, ennyit én is értek hozzá.

villanybojler csereVagy talán ennyit sem. Na, jó a régi villanybojlerünk talán tényleg megér egy cseléd. Na, mindenki elkezdett gondolkodni, hogy kit hívhatnánk, honnan tudnánk újat venni, stb. … Aztán arra jutottunk, hogy mi nem értünk hozzá. Vagyis egészen pontosan apán kívül ezt mindenki belátta. Szerencsére én azonnal az internethez fordultam, megkérdeztem facebook ismerőseim között, hogy ki tud valamit ajánlani, míg végül az egyik ismerősöm belinkelt egy oldalt. Na, ez az! Az oldalon villanybojler cserét ajánlottak meglepően kedvező áron.

Hmm… nem is rossz! Azonnal megmutattam a többi családtagnak.

  • Ez tényleg nem hangzik rosszul! – dicsért meg anya. – Ügyes vagy, drágám!
  • Hmm – hümmögött apa. – Én csak azt nem értem minek kell, hogy ők beszereljék? Én is be tudom szerelni magunknak!

Na, most légy okos! Hogy mondjuk meg apának, hogy ő bizony nem tudná nekünk beszerelni, meg az ilyet úgyis jobb szakemberekre bízni! Ráadásul ez az ajánlat egyáltalán nem drága! Nehogy már ezen spóroljunk! Anya viszont tudta mit kell mondani.

  • Ugyan, drágám, azt tudjuk, de te nagyon sokat dolgozol mostanában! Egy kis pihenés jót tenne! Ez a feladat amúgy is túl könnyű neked!

Természetesen ez nem volt így, vagyis pont az ellenkezője volt.

  • Ez igaz! Én inkább lefestem a teraszt! Az úgyis nagyobb feladat!
  • Na, pont ezt akartam mondani! – mondta anya. – Látod, még a gondolataimat s kitalálod!

Én nem tudom elképzelni, hogy anya hogy tudott szemrebbenés nélkül így mosolyogni apára. Én alig bírtam ki nevetés nélkül! Sőt, be is mentem a szobámba nevetni. Aztán anya is bejött és megrendeltük a cserét. Másnap a szakemberek ki is jöttek és gond nélkül kicserélték a villanybojlert. A régit tök jól leszerelték, az újat pedig felhelyezték nagyon gyorsan. Anya még meg is kínálta őket sütivel, de ők mondták, hogy köszönik szépen, mert bár nagyon finomnak tűnik, most nincs idejük rá, sietnek, mert még van munka bőven. Kedvesen elköszöntek, és továbbálltak. Anyával egymásra is kacsintottunk a végén. Ez könnyen ment!

Azóta pedig van egy nagyon szép és nagyon jól működő villanybojlerünk, és egy nagyon csúnya teraszunk.