Régi hír, régi-új kötény

Emlékszem, még gyerekkoromban a hírre, amikor a meztelen emberi teste ábrázoló kötény meghódította az országot.  Talán még a tv-ben is foglalkoztak a hírrel.

A barátnőm, Liza szülei rögtön vettek maguknak, mert emlékszem, hogy az apukája abban főzte nekünk a vacsorát.

Nemrég felfedeztem, hogy ilyen kötényt még ma is lehet kapni. Épp vicces ajándékokat keresgéltem az interneten Liza szülinapjára , amikor ráakadtam. Rögtön tudtam, hogy a kötényt meg kell vennem neki, a régi idők emlékére.

Egy hetem van még a szülinapi buliig, de a cuccokat, biztos, ami biztos, már tegnap megrendeltem. A honlapon, ahol a vicces ajándékokat vásároltam, van lehetőség héliummal töltött lufi megrendelésére is. Gyorsan felhívtam Liza barátját, akihez a bulit szervezték.

Nem akartam kotnyeleskedni, de véletlenül tudom, hogy a legjobb barátnőm imádja a a lufikat, gondoltam, szólok Vincének, hogy ha akarja, lepje meg egy adaggal a bulira, így felhívtam. Nagyon kedves srác egyébként, most is  vagy milliószor megköszönte, hogy szóltam neki, azt mondta, ez nagyon jó ötlet, és el is kérte a weboldal címét.

Mondtam neki, hogy ha később esetleg vicces ajándékot akar adni valakinek, akkor is mindenképp látogasson el a weblapra, mert tényleg jó cuccokat lehet ott találni.

Ha már úgyis beszéltünk, Vince megragadta az alkalmat, és megkérdezett néhány dologról a bulival kapcsolatban. Azt mondta Lizának, hogy ne foglalkozzon semmivel, majd ő mindent megold, de persze fogalma sem volt róla, hogy kell ezt csinálni. Szerencsére tudtam neki segíteni kaja ügyben is. Mondtam, hogy rendeljen be egy tortát, a meghívottakat pedig kérje meg, hogy hozzanak magukkal valami aprósüteményt, vagy pogácsát. Vince az italokkal már elboldogul valahogy.

A másik kérdése az volt, hogy kiket hívjon meg. Mondtam neki, hogy ennyire azért ne önállósítsa magát, kérdezze meg Lizától, kiket látna szívesen. Amúgy is véges a lakásuk befogadóképessége, a két szobában 12 embernél több nem fér el kényelmesen.

Vince még egy csomószor megköszönte a segítséget, és abban maradtunk, ha segítségre szorul, akkor telefonál. Azért mielőtt letettük a telefont kértem, hogy ne mutassa meg Lizának a vicces ajándékos oldalt, mert akkor lelövi a poént. Liza biztosan rájönne, hogy a híres kötényt kapja tőlem ajándékba, amint meglátja. Vince megnyugtatott, hogy nem kell aggódnom, mert mindent titokban tart. Persze azért számítok rá, hogy az egy hét alatt fog még keresni, de talán megúszom különösebb beavatkozás nélkül.

Amúgy is örülök, hogy a vicces ajándékokat megtaláltam, mert nagyon sok dolgom van ebben az egy hétben az ajándék vásárlás nélkül is.

Persze szívesen foglalkozom Liza dolgaival, nem arról van szó, csak hát a munkahelyemen is pont mostanában kell többet túlóráznom, meg a barátom, Dani egyesületével is én foglalkozom, éppen a könyvelővel e-mailezem az év végi beszámoló miatt.

Daninak egyik este gyorsan megmutattam, milyen ajándékot veszünk közösen Lizának. Dani emlékezett is, hogy az egyik fókusz jellegű műsorban mutatták be ezt a kötényt. Nagyon tetszett neki az ajándék, el is kezdett piszkálni, hogy magunknak miért nem rendeltünk egyet.

Mondtam, hogy rendeljen nyugodtan, ha akar, de engem ezzel hagyjon békén most már, végre letudtam a dolgot, ráadásul mindkettőnk nevében elintéztem, nem szeretnék ezzel foglalkozni már.

Dani nem értette, miért vagyok ilyen feszült, de szerencsére nem ment bele a vitába.

Már nagyon várom Liza születésnapját, remélem, hogy jót fogunk bulizni, hónapok óta nem voltunk sehol, olyan, mintha a partizást is csak hírből ismernénk már.

Azt is remélem, hogy Liza örülni fog a vicces ajándéknak, őszintén szólva fogalmam sincs, mit adtam volna neki, ha ez nem jön össze. Lehet, hogy szégyenben maradtunk volna Danival, ha egy ajándék bögrével és egy üveg piával állítunk be. Szerencsére ez már soha nem fog kiderülni.

Dani mégis jól elültette a bogarat a fülemben, mert azóta is arra gondolok, hogy tényleg kéne nekünk egy kötény otthonra is. Mindegy, ha nem rendeli meg, majd megteszem én, ha végre lesz egy kis szabadidőm.

Persze, mikor olyan csúnyán lehordtam, a végén akkor is bocsánatot kértem tőle, nem vagyok az a haragtartó típus. Dani meg kedves volt, megértette, hogy nagy rajtam a nyomás. Már tényleg ránk férne egy jó kis buli!